Megkezdődött a munka a Városházán

Gyimesi Gábor

A nyári szünet utáni első Közgyűlés azzal a felvetésemmel, illetve javaslatommal kezdődött, hogy oszlassa fel magát a képviselőtestület. A város gazdálkodása olyan mélyre süllyedt, ahonnan nincs vissza út. Itt már a bankok, nevezetesen az OTP diktál, és igazi kifosztóként működik, nem válogat az eszközökben, minden módon megpróbálja kicsikarni a város utolsó fillérjeit is. A feloszlatás sajnos nem került napirendre, mert rajtunk kívül csak az LMP támogatta, a szocialisták tartózkodtak, a Fidesz-KDNP-ÖPE koalíció pedig ellene szavazott.

 

Mindjárt az első napirendi pontnál nagy vita alakult ki az MSZP és a Fidesz között, ki hogyan adósította el, és tette tönkre a várost. Azon gondolkodtam, hogy mindkettőnek igaza van, most már csak a választópolgárokban kellene tudatosítani, hogy ez az a két párt, akikre soha többé nem szabadna szavazni.

Ismét módosítani kellett a költségvetést, mert az előterjesztés szerint elmaradtak a bevételek. Ennek természetesen megint az a következménye, hogy az intézményeken, például az iskolákon verik el a port, a dologi előirányzatukat csökkentik.

Ismét elutasították azt a javaslatot, hogy a bizottsági és albizottsági ülések jegyzőkönyvei kikerüljenek az Inter-netre. Csizi Péter a Fideszre jellemző arroganciával azzal indokolta a döntést, hogy megzavarná a polgárokat, hiszen a bizottsági döntéseket felülírhatja a közgyűlési döntés.

 

Ezután következett a buszjegyek és bérletek áremeléséről folytatott vita. A városvezetés csak és kizárólag egy dologgal tudja indokolni az ilyen megszorító intézkedéseit, mégpedig az előző évek szocialista vezetésének rossz döntéseivel. Két és fél éve a Fidesz irányítja a várost, ha lenne bennük akarat, muníció, már régen stabilizálhatták volna a helyzetet, de ők inkább azon az úton akarnak haladni, amit az MSZP készített elő. Ráadásul a saját kormányuk is ellenük fordult, mert nekik sokkal fontosabbak a külföldi érdekek, és mindenáron a hiteleket akarják törleszteni a magyar emberek segítése helyett.

Ezt az áremelést semmilyen érvvel nem lehet indokolni, hiszen pont a legkiszolgáltatottabb réteg, a tanulók és nyugdíjasok bérletének árát emelik a legnagyobb mértékben. Arra senki sem gondol, hogy a buszon utazók nem a leggazdagabb emberek, azok buszoznak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy autóval közlekedjenek. Készítettem egy számítást is, példaként két felnőtt és egy gyerek bérletköltségeiből indultam ki. Ha ezzel szembeállítom a magas benzinárat (400 Ft-nak vettem), és mondjuk 7 litert fogyaszt az autó, akkor a bérlet árán 30 km-t tehetek meg gépkocsival. Ha tehát bárhol lakom a városban, és akármilyen messze van a munkahelyem (15 km-en belül), akkor megéri autóval menni. Így természetesen csökken az utasok száma, és kevesebb a köz-lekedési vállalat bevétele. Ráadásul ma olyan mértékű Pécsett a munkanélküliség, amit még soha nem tapasztalt meg ez a város, tehát sajnos egyre kevesebben indulnak el otthonról reggelente a munkahelyükre. Ilyen körülmények között egészen biztos, hogy a jelenlegi támogatási rendszerrel nem tartható fenn sokáig a tömegközlekedés, mert az egyre szegényedő emberek nem tudják megfizetni.

Ehhez társul még az a kép, ami a buszon fogadja az embert. Nemcsak a tömeg riasztó, és sokszor elviselhetetlen, hanem a buszok állapota is kétségbeejtő. A közlekedési vállalat tehát nem tudja elfogadható színvonalon nyújtani a szolgáltatást, de az egyre szegényedő emberektől elvárja a város, hogy a folyamatosan növekvő rezsiköltségek, törlesztő részletek mellett a közlekedésért is egyre többet fizessenek. Nekem személy szerint azt is fontolóra kell vennem - és ezt ki is hangsúlyoztam -, hogy reggel 7 órakor Fehérhegyen kellene buszra szállnom a 8 éves lányommal. Nem szeretném kitenni annak az „élménynek”, amelyben egyes meszesi fiatalok részesíte-nék őt utazás közben.

Majd Bogár László példabeszédével fejeztem be a hozzászólást, mely szerint a hetvenes évek végén, amikor mindenkinek volt munkahelye, az átlagkeresetből 1500 buszjegyet lehetett venni, ma pedig a szörnyű munka-nélküliség közepette – jó ha van munkája valakinek – az átlagkeresetből kevesebb, mint 500 buszjegyet lehet venni. Hol van az az ezer buszjegy? Mindeközben olyan államadósságot halmoztak fel a különböző kormányzatok, amit évtizedekig nyög az ország.

 

Az iskolákban biztosított szociális szolgáltatások térítési díjának emeléséről is kialakult a szokásos, és már nagyon unalmas Fidesz-MSZP vita. Mindkét párt a kizsákmányolóink oldalán áll, nem is értem miért vitatkoznak állandóan. Nyilván azért, hogy ki mennyit tud kiszakítani magának a közpénzekből. Az áremelés egyébként elsőre teljesen értelmetlennek tűnik, hiszen 2012. január 1-én lép életbe, de addigra – a jelenlegi hírek szerint – állami fenntartásba kerülnek az iskolák. Ha viszont jobban belegondolunk, akkor valami érdekes dolgot sejtet ez a történet. A volt szocialista képviselő, Hering Gyula cége kapta annak idején az iskolások közétkeztetését. Lejárt ugyan a szerződés, de nem tudták helyette mással megoldani. A Fidesz kiírt egy közbeszerzést, ami si-kertelen volt, nyilván a hozzájuk közel álló cég többet akart keresni a bolton. Ha idén még marad a Hering féle cég, de jövőre az állam veszi át, nincs értelme árat emelni. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a közétkeztetést az állam fogja kiadni valakinek, esetleg pont a Fidesz-közeli HunGast Kft.-nek, de már a megemelt áron.

Végül az egyik szocialista képviselő feltette a költői kérdést: „Miért hoz a Fidesz teljesen értelmetlen intézkedéseket, amelyekkel a saját népszerűségét ássa alá?”. Nos, ekkor kellett emlékeztetnem a szocialistákat a vizitdíjra, kórházi széfekre, amelyek ugyanilyen értelmetlenek tűntek és nyilvánvalóan megalapozták a későbbi választási vereségüket. A Fidesz most ugyanezt az utat járja, csak gyorsabbra vette a tempót. Ennek nem lehet más magyarázata, mint hogy a forgatókönyvet valahol külföldön írják: Brüsszelben, Washingtonban, ne adja Isten, Tel-Avivban. A költői kérdésre pedig egyik legnagyobb költőnk, József Attila Hazám című versének egy sorával lehet válaszolni: „Fortélyos félelem igazgat minket”.

 

Gyimesi Gábor