Pécs város adókoncepciója ? velünk fizettetik meg a felelőtlen politizálás következményeit

Pécs vége

Az októberi közgyűlés elé terjesztette a városvezetés Pécs városának adókoncepcióját, valamint a helyi adókról szóló rendelet módosításait. A közgyűlés azzal a kérésemmel kezdődött, hogy ezt a napirendi pontot ne tárgyalja a közgyűlés, mert az adókoncepció első olvasásra is használhatatlan, rengeteg hibát tartalmaz, téves axiómákból vezet le használhatatlan következtetéseket.

 

A másik felháborító dolog az volt, hogy a csütörtöki közgyűlés előtt mindössze két nappal kaptuk meg az előterjesztést, ennyi idő alatt nem lehet ebben a témában úgy felkészülni, hogy felelősségteljes döntést hozhassunk. A vita során aztán elszólták magukat a képviselők, hogy ők már régóta ismerik az anyagot. Nyilvánvalóan azért nem hozták nyilvánosságra korábban, mert tudták mekkora felháborodást fog kiváltani. Az időzítés sem véletlen, elterelik a figyelmet a szocialista politikusok jutalmaival, még flashmobot is rendeztek a Városháza előtt, hogy az legyen a nap legfontosabb témája.

És most nézzük a részleteket: formai jegyek alapján azt gondoltam, és gondolom most is, hogy Szebellédi István munkája, aki már eddig százmilliós nagyságrendben rövidítette meg a várost, miközben javaslatainak köszönhetően a város csődjéből is a bankok profitálnak. A fideszes politikusok szerint nem az ő munkája, de ennek ellentmond mekkora elánnal védte ezt az írást személyesen a Pénzügyi Bizottságban. Ha egy diák ezt a munkát, mint szakdolgozatot adná be nekem, akkor visszaadnám neki, hogy értékelhetetlen, mert tárgyi tévedések sorát tartalmazza, az osztályzat 1-es, megbukott.

Bezerédi István mondataival kezdődik: „…magamat és birtokomat önként adó alá vetem, az úgymond hadi adó alá…” Már ezzel jelzik nekünk, hogy hadi állapotok vannak, mely szerint mindent el akarnak venni tőlünk. Csakhogy ebben a harcban városunk vezetői nem a lakosok oldalára álltak, hanem a sarcoló bankok előretolt egységei lettek, akik fegyvereiket ellenünk fordították. A helyi közösségek és polgárok kezdeményezőkészségéről és áldozatvállalásáról beszél az írás, de én csak azt látom, hogy áldozatot várnak tőlünk, amit majd ők szétoszthatnak maguk között.

Csak a magyar nyelv érti egyébként az áldás és az áldozat közötti kapcsolatot, mert ez a kereszténység nyelve, ez meggyőződésem. A zsidók úgy áldoznak, hogy állatokat visznek a szent helyre, amit aztán a papságuk felhasznál. A keresztények áldozása pont a fordítottja, Jézus testét, a kenyeret vesszük magunkhoz, amit a pap oszt. Ezért nevezik ostyának, és mivel Jézus teste romlatlan, ezért romlatlan kenyeret, ostyát oszt. Ha újra megértenénk mit jelent a magyar kereszténység, akkor lenne bennünk kezdeményezőkészség is, és nem fogadnánk el az ilyen vezetőket, kezdeményeznénk a leváltásukat, és olyanokra szavaznánk, akik érdemesek arra, hogy minket képviseljenek.

Szépen felsorolja viszont az adózás alapelveit az írás, mint általánosság, egyenlőség, arányosság. De vajon mennyire általános az az adórendszer, amelyik nem vizsgálja a valódi bevételeket, csak az adózott jövedelmet. Gondolok itt arra, hogy feketén szerzett jövedelemből nyugodtan vásárolhat valaki luxusautót, luxuslakást, ingatlanokat, senki nem vizsgálja, hogy ezzel szemben mennyi bevétel után fizetett adót.

Az egyenlőség elve értelmezhető úgy is, mint az egykulcsos adónál, de ez pont az arányosság elvét sérti. Az adó megállapításánál meg kell érteni, hogy vannak olyan alapvető kiadások, amik egyszerűen a létfenntartást szolgálják, mint élelmiszer, ruházat, tisztálkodás, fűtés, világítás, stb. Az ennek megfelelő jövedelem, valamint a jövedelem megszerzéséhez szükséges kiadások, mint például utazás megadóztatása sérti az egyenlőség elvét. Az egyenlőséget ezen költségek feletti bevételre szabad csak értelmezni. Az adórendszer akkor lesz arányos, ha a munkaerő újratermelése feletti magasabb jóléti szintre fordított bevételeket adóztatja.

Olyan mondatot is találtam az adókoncepcióban, amely kimondja, hogy „A befizetésre kötelezettek jövedelmi, személyi viszonyaira tekintettel kell lenni”. Márpedig a 2012-es helyi adók megállapításai pont ezekre nincsenek tekintettel. Mindegy mekkora lakásban él valaki, fizetnie kell, mindegy mekkora nyereséget, árbevételt tudott produkálni a vállalkozás, fizetnie kell.

Újabb idézet: „Méltányos helyi adórendszer kialakítása szükséges”, ami azt jelenti, hogy az azonos adóerővel rendelkező személyek egyenlő összegű adó fizetésére legyenek kötelezettek, ugyanakkor a nagyobb adóerővel rendelkező személyek kötelesek nagyobb adófizetéssel hozzájárulni a közterhekhez. Pont az előzőekben vázoltam, hogy ezek az adók egyáltalán nem veszik figyelembe kinek mekkora „adóereje” van.

Azt is olvashattuk, hogy „az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz” kell igazítani. Pécs 2012-re eljut egy olyan mélypontra, amit még soha sem élt át. Az adósságállomány megközelítette a költségvetés főösszegét, tehát közel 100%-os az eladósodottság, a törlesztési terhek egyszerűen nem tervezhetők, hiszen nincsen olyan bevétel, amivel szembeállíthatók, és a munkanélküliség is kezelhetetlen méretű lett. Az Elcoteq bezárása pedig tovább rontja a helyzetet. Ehhez képest folyamatosan nőnek a közterhek, a közüzemi díjak, ami az alacsonyabb jövedelmű és munkanélküli réteg teljes ellehetetlenülését jelenti. Ehhez képest még a helyi adóval is sújtani ezt a végzetes állapotban lévő várost, egyszerűen bűnös cselekedet.

A sikeres és szerethető városról szóló hazugságok után érdekes összehasonlító táblázatokkal traktálja az olvasót, amelyben magyar városok különböző adatait hasonlítja össze. Azt a tényt viszont figyelmen kívül hagyja, hogy egész más szerkezetű, népességű, infrastruktúrájú városokról van szó. Érd például Budapest agglomerációja, Győr Ausztria közelségét élvezi, Debrecen pedig polgármesterének lobbierejét élvezi. A táblázatok és diagramok tehát inkább a félrevezetést szolgálják, mint azt a célt, hogy ezekből hosszú távú következtetéseket lehet levonni.

Felháborító az is, hogy ugyanolyan vagyontárgynak minősíti a gépkocsit, mint a lakást. Én kötnék egy megállapodást az íróval, hogy addig élek gépkocsi nélkül, míg ő lakás nélkül. Kíváncsi lennék melyikünk bírná tovább!

Végül pedig arra a következtetésre jut a dolgozat, hogy Pécsett magas szintű a közszolgáltatás, míg alacsony szinten vannak a helyi adók. Érdekes, hogy valahogy nem tapasztaljuk azt a magas szintű közszolgáltatást, amikor iskolákat zárnak be, rosszak az utak, szétesnek a buszok, és még sorolhatnám a problémákat. Teljesen téves és félrevezető ezt a két dolgot összevetni, hiszen az állampolgár nemcsak helyi adót fizet, hanem számos adónem, elvonás az államot illeti. Ha helyi adókból akarják finanszírozni a közszolgáltatást, akkor mire fizetjük az ÁFA-t, személyi jövedelemadót és a többi közterhet?

Felháborító tehát, hogy a kis panel lakásokban élőkkel is fizettetnek jövőre építményadót. Ezekben a lakásokban alacsony jövedelmű emberek, vagy munkanélküliek élnek, akik között sok a devizahiteles, és már most az ellehetetlenülés napjait élik. Újabb terheket rakni a nyakukba egyszerűen embertelenség.

A vállalkozások további megszorítása pedig azt fogja eredményezni, hogy még a jelenleginél is rosszabb helyzetbe kerülnek. Amikor a foglalkoztatás növelésére lenne szükség, akkor a további megszorítás miatt még több kisvállalkozás fog tönkremenni.

Mindezek alapján nem látok más kiutat a jelenlegi helyzetből, mint ennek az embertelen kormánynak és városvezetésnek a leváltását.

 

Gyimesi Gábor